HTML

Az ember - 2. rész: a rossz hír

2008.08.21. 20:54 :: Szálka

 

Mint az előző post-ból kitűnt, nagy általánosságban bírom az embereket. Mindazonáltal messze túl sok magyar génem van, hogy elégedett legyek valamivel.

A Hülyeség

Szétnézve a világban, hosszú ideig gondoltam, hogy egy hülyeség vírus söpört végig rajtunk a kilencvenes években, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a hülyeség mindig is része volt az emberiségnek. Sőt, az tett minket naggyá. Hülyeség nélkül a nők nem kezdték volna feltételekhez kötni a szexet, így a pasik sosem kezdtek volna civilizációt építeni. Sosem hódítottuk volna meg az óceánokat, hogy lemészároljuk a túlpartján élőket. Senkit sem találtunk volna, aki jó ötletnek találja, hogy rálőjük a Holdra egy fémcsőben. A Hülyeség áll minden nagyobb teljesítményünk mögött, és ezért köszönetet mondok. Azt hiszem vírus, ami végigsöpört rajtunk, mint egy Bibliai csapás nem hülyeséget okozott, hanem egyszerű unalmasságot.

A vírus

Őseink eszelősen izgalmas népek voltak.  Volt például egy eseményük, aminek a címe „Gyermekek keresztes háborúja”. Ebben a címben minden benne van, amit tudnod kell az eseményről. Friss, frappáns koncepció, izgalom, rejtély… sőt Hatodik Érzék szintű csavar a végén, mikor kisül hogy az egész egy rendkívül kreatív rabszolgagyűjtő akció… Állat! Az IMDB-n adok száz pontot, (vagy mi a halált lehet adni az IMDB-n)! Vesd ezt össze, mondjuk az „Öböl háborúval”. A zaj, amit hallasz, az a horkolásom.

Ha a videó tékában meglátnám a Gyermekek keresztes háborúját, beteget jelentenék, pattogatnék hat liter pop cornt és átszaladnék egy haveromhoz, hogy HD-ban nézhessem. Ha mellé bonuszban kapnám az Öböl Háborút, talán átpörgetném, hogy megnézzem a robbanásokat. Talán.

Még az előző század eleje is izgi volt. Olyan század volt ez, amiben ha egy apró figura megkérdezte egy néptől, hogy „Hé, nem akartok kinevesíteni egy csomó szuperembert és leigázni a világot?” a németek egységesen azt felelték „Dehogynem, jó ötlet.”. Marhaságnak marhaság, de hé, legalább volt vállalkozó kedv. Kétrészes világháború, atombombák, Marilyn Monroe… egész sokáig rendben ment minden, eltekintve persze attól, hogy mi, mint nemzet valamennyi konfliktusban egy néma tenor rátermettségével választottunk oldalt.

„Látod azt a figurát a „Főgonosz” kitűzővel, aki épp egy sikoltozó lányt kötöz a sínekre miközben eszelősen nevet? Szimpatikus figura, legyünk a barátai.”

Még a hatvanas-hetvenes, sőt nyolcvanas évek is tudott ütni a maga módján. Több ízben majdnem darabokra bombáztuk a bolygót, szóval ez a generáció is tudott mulatni. Ugyanakkor már elkezdtek gyülekezni a baljós felhők, és aki tudta hol keresse, tisztán látta a jeleket.

A szovjetúniónak vége volt, így a James Bond filmek lényegében hiteles rosszfiúk nélkül maradtak, a Robotzsaru 3-ban nem folyt vér hogy gyerekek is nézhessék… Valami nem stimmelt, és én ezt már akkor tudtam.

Aztán elérkeztünk a jelenhez. Egy olyan világba, ahol az emberek annyira elvesztették a tartásukat, hogy ha bemész egy könyvesboltba, külön szekrényt találsz az önsegítő könyveknek. Rendszeres olvasóim tudják, hogy az élet legtöbb kérdésére álmomból felköltve is tudom a választ, de attól még én is messze vagyok, hogy azt mondjam: Akkora király vagyok, hogy írok egy útmutatót az élethez a többieknek. (Persze, te csak az istennek próbálod megmondani, hogy végezze a munkáját, mondják most az okos mikulások. De tudjuk, neki sokkal könnyebb dolga van, mint neked vagy nekem.)

Olyan korban élünk ahol Adam Sandler filmjei általában átütik a százmillió dolláros bevételi határt. Várok egy picit, hogy ennek a súlyát megérezd. ADAM SANDLER! Hány embernek lehet annyira sötét, kilátástalan és unalmas az élete, hogy két óra Adam Sandler-rel kikapcsolódásnak tűnjön? (Nem beszélve arról, hogy Adam Sandler Ben Stiller néven is dolgozik, így kétszer annyi borzalmat tud a képünkbe lapátolni.)

Japán, ami valaha nindzsáiról és hatalmas péniszéről volt híres, ma csöndben gyártja a gyermekmolesztálás szimulátor játékait.

Szóval kérném az Illetékest, hogy eresszen ki egy retrovírust, és adja vissza az emberiségnek a tökeit. Ha ehhez egy újabb világháború kell, hát legyen. (Lehet, hogy az Illetékes is így látja a dolgot, és ezért rendezgeti a sakktáblát a ruszkiknál és a kínaiaknál. Ha így van, gratulálok neki, egyre gondoltunk.)

Osztályzat

Az emberiség lényegében egy szerethető banda. Persze van hely a fejlődésre, de hát éppen ez a szépsége. A „befejezetlen műremek” épp attól műremek hogy befejezetlen. (Mély.)

Az elmúlt húsz évvel azonban nem tudok egyet érteni. Jó, a világméretű hálózat, ahol meztelen nők és magányos emberek macskáinak fotóit tárolhatjuk egy pozitív irányba tett lépés volt, de ez az egy ami eszembe jut. Tehát egyelőre az ajánlott jegy:

4

 

Emlékeztetnék mindenkit, hogy ez ajánlott jegy, és csak a kilencvenes, kétezres évek húzták le ennyire. Ha a kétezer tízes évek izgalmasabbnak bizonyulnak, a jegy is kerekedik. Ti mit gondoltok?

 

 

1 komment

Az ember - 1. rész: A jó hír

2008.08.10. 19:35 :: Szálka

 

Lévén itt az olimpia, ami az emberi teljesítmény, a békés versengés és újabban a brutális arc nélküli diktatúrák ünneplése, azt hiszem eljött az ideje hogy górcső alá vegyük az Illetékes egyik legfontosabb munkáját: magunkat.

Az úr munkája, mint a legtöbb esetben itt is a kitűnőtől  az értékelhetetlenig terjed, de egy ilyen nagyszabású projectnél ez érthető is. Mégis érdemes megpróbálni egyfajta átlagot vonni. A feladat gigászi, de hát ezért vagyok én itt.

Külcsín:

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha belenézek a tükörbe, nagyjából meg vagyok elégedve. Nem hiányolok egy harmadik szemet vagy kardfogakat - az egész csomag rendben lévőnek tűnik. (Bár ismerjük be, a kopoltyú nagy királyság lenne.)

Ha ennél komolyabban el akarunk merülni a témába, sajnos rossz hírem van. Bárki, aki gyakran tömegközlekedik, az láthatja, hogy az ország rondaság problémája kezd nagyon elharapódzni. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik a magazinokat és kozmetikai cégeket támadják azzal, hogy nem realisztikus szépségideált szuggerálnak a nép fejébe, mind autóval járnak. Ha buszoznának és látnák, hogy a csúnyaság milyen méreteket ölt, ők is hozzám hasonlóan üdvözölnék és támogatnák az óriáscégek harcát a rondaság ellen.

A „Szépség belülről fakad” túl jó duma ahhoz, hogy ne egy magányos csúnya embertől származzon.

Ennek ellenére el tudok képzelni elszigetelt eseteket, ahol a sok szétphotoshoppolt bulémiás modellfotó önértékelési problémákhoz vezet. Bár a Világteszt már így is temérdek hasznot hoz a társadalomnak, most ezt megfejelem még ezzel a kis módszerrel, ami segíthet hogy pontos képet kapj a külsődről:

Ha azon tűnődsz, hogy vajon sok-e rajtad a fölösleg, a válasz: igen.

(Gimnáziumi tanárok, ha ezt az idézetet ki akarjátok tenni a faliújságra, hogy a lányokat rávegyétek a helyes étkezésre, csak nyugodtan.)

Egy szó, mint száz az emberi külső alapvető vonásaira kitűnő jegyet adnék, ugyanakkor az egyes példányok kivitelezése komoly kívánni valót hagy maga után. Ez ügyben viszont nem várok az Illetékes beavatkozására. Ránk vár a feladat, mint közösségre, hogy reklámokkal és magazinokkal bezavarjunk mindenkit a plasztikai sebészhez, vagy legalább egy fitness terembe.

(Miheztartás végett: Te, kedves olvasó nem vagy az említett ronda egyedek között. Te egy gyönyörű emberi lény vagy és modellkedned kéne. A többiekkel van a gond. Nem hazudnék ilyesmiben.)

Hatékonyság:

Az ember az ismert univerzum leghatékonyabb gyilkoló gépe. Ez olyasmi, amire méltán lehetünk büszkék. Ezt sokan elfelejtik.

Nemrégiben épp egy frankó marhapörköltet ettem egy kollegámmal mikor egy vegetáriánus figura odasétált hozzám, és megkérdezte „Döglött állatot esztek?” a szokásos vegetáriánus jobb-vagyok-nálad hangvétellel.

Nem, nem ettem döglött állatot, legyilkolt állatot ettem. Az öléshez intelligencia kell. Legelni egy nyuszi is tud. Ez az, amiről az emberiség szól. Intelligencia, amivel egyre nagyobb fegyvereket gyártunk. Király. Mióta kifogytunk a méltó állatokból, egymást gyilkoljuk, mert nem maradt több kihívás. Alig várom, hogy a NASA találjon valamit, amivel összeakaszthatjuk a bajszunkat. Akkor derül ki a valódi hatékonyságunk.

Én hiszek abban, hogy mindenki abban hihet, amiben akar, és sosem lenne szabad valakit elítélni vagy üldözni a hitéért vagy világnézetéért. Ennek ellenére kijelenthetem:

A vegetáriánusok veszélyt jelentenek!

Támogatok minden törvényjavaslatot a vegetáriánusok regisztrációjáról és megfigyeléséről. Biztos, ami biztos.

Ők azok, akik míg mi a tápláléklánc csúcsára mészároltuk magunkat, addig megpróbáltak teadélutánt tartani a párducokkal. Mi húst eszünk olyan állatokból, akiknek ugyanakkora esélyük volt szétrúgni a seggünket, mint nekünk az övéket. Nem csóró növényeket. Zöldséget gyilkolni olyan, mint egészségesen benevezni a paralimpiára. Ráadásul a zöldség termeli nekünk az oxigént, míg az állatok elszívják előlünk. Gondolj bele. Visszatartják az egész fajt.

És nem eszem meg ezt a vegetáriánusok tovább élnek zöldséget sem. (Ha! Figyeled?) Ha olyan egészségesek, miért van az, hogy minden vegetáriánus akivel eddig találkoztam, úgy néz ki hogy tüdőgyulladást kapna ha erősebben ráfújnék?

Lehet hogy faevők iránt érzett irracionális dühöm egy kicsit eltérített a témától, az ember értékelésétől úgyhogy térjünk vissza a

A vegetáriánusok megeszik az esőerdőt!

 … elnézést, ez volt az utolsó. Szóval, ha tetszik, ha nem, vasmarokkal uraljuk ezt a bolygót, a legtöbb riválisunktól már csak annyi futja, hogy szánalmasan nagy szemekkel néz ránk, hátha megesik rajtuk a szívünk.

Kell ennél meggyőzőbb érv az emberi nem hatékonyságáról? Mindenre képesek vagyunk.

Pár éve még olyan gyorsan ment az információ amilyen gyorsan a futár hajszolni bírta a lovát. Most pedig épp egy varázsgépen osztom az észt, amit ti a saját varázsgépeteken olvastok. (De Szálka, ez nem varázslat – mondhatnád – ez „számítógép” meg „internet”. Tudod, hogy kell internetet építeni? Nem? Akkor bizony varázslat.)

Még szép, hogy ötöst adok.

 

Eddig úgy fest, kerek a jegy, meg vagyok elégedve az Illetékes munkájával. Kivételesen az emberekre vagyok pipa, mert csúnyák és/vagy vegetáriánusok. Hát készülj fel, mert nem ilyen rózsás a helyzet.

Még rengeteget lehetne javítani az Illetékes munkáján, az emberiségen. Erről a következő bejegyzésben lesz szó.

 

4 komment

Az Állatvilág – Inspirált munka, amit tönkretesz néhány felesleges részlet

2008.07.19. 00:01 :: Szálka

Lehet, hogy ezt csak az alig fél órája benyomott rántott csirkemell mondatja velem, de az állatvilág az Illetékes egyik jobb munkája.

Az állatvilág nem csak hogy finom, de szórakoztató is. Majmos filmek, „cicák szerencsétlenkednek” youtube videók, a kutyám, ahogy megpróbál megvédeni a porszívótól… a világ sokkal szürkébb lenne ezek nélkül.

Szóval még akkor is képes vagy élvezni az állatvilágot, ha ne adj isten vegetáriánus vagy. (pff.)

Persze vannak állatok amik tervezésénél egyértelműen az járt az Illetékes fejében, hogy minél hatékonyabban tudjon minket apró véres darabokká konvertálni, mint a medve, az oroszlán vagy a delfin. Nekem viszont nincs problémám a ragadozókkal. Úgy értem, szükség volt valamire, ami kinyírja a lassabb-butább embertársainkat a génkészletből addig, amíg fel nem találjuk a saját kiválasztó rendszerünket: a motorizált közlekedést.

Ma pedig ezek a nemes ragadozók egy fontos leckét tanítanak meg az állatkertbe látogató gyerekeinknek: ha nem tartasz lépést a versenytársaiddal, azok koszos kölykei mogyorókat fognak rád dobálni, miközben egy ketrecben kuksolsz.

Ez eddig ez egy kitűnő osztályzat igaz? Az állatok finomak, szórakoztatóak, sőt, néha kihívást is jelentenek. Hol a probléma?

A fekete leves:

Itt ülünk a tápláléklánc tetején - esszük a hamburgert miközben kakasviadalt nézünk. Ez mind szép és jó. Köszönjük. De meg kell kérdeznem: Miféle kifordult, beteg gondolatsor vezethetett a szúnyog koncepciójához? Az Illetékes a vázlatait lapozgatta, és eszébe jutott: „Megvan, mi hiányzik! Egy ilyen kis vérszívó, zümmögő genyó ami tízezrével támad! Ez lesz minden tóparti buli fénypontja!”.

Ez épp ez az a sutyerák hozzáállás, ami alighanem az influenza vagy Balázs teremtése mögött áll, és ami miatt a legtöbbünknek komoly gondjai vannak ezzel a világgal.

A szúnyog persze csak jele egy nagyobb problémának. Azzal nincs bajom, ha egy ragadozó embert eszik – a verseny jót tesz nekünk és a legtöbb emberre amúgy is ráfér néhány állkapocs. De az idegesítő, kellemetlen kis állatkák dühítenek – a pióca, a fülbemászó, a bélféreg… semmi hasznuk sincs, azon kívül hogy a mi létezésünket teszik kicsit pocsékabbá. Nem véletlen hogy a mexikóiak annyit lövöldöznek a levegőbe. Náluk annyi ilyen tetves kis állat van, hogy azt remélik, eltalálják a felelőst odafent.

Míg az Illetékes sok hibáját rendbe tudjuk hozni (ld. zseblámpa, penicillin, etc.) az idegtépő állatok nagy részét olyan nagy hozzáértéssel integrálta a rendszerbe, hogy csak más állatokkal együtt fogjuk tudni kiirtani őket, ami megint egy elég szemét húzás

Az ajánlott jegy:

4 –

Eredetileg kettest adtam, a de a poszt írása óta voltam KFC-ben, és elcsíptem a Szájkosaras Kosaras végét, amik meggyőztek arról, hogy még a szúnyogokkal együtt is kis árat fizetünk az elsőrangú étkezésért és szórakoztatásért.

Szólj hozzá!

A Tűz - Remek ötlet, összecsapott kivitelezés

2008.07.17. 11:56 :: Szálka

A tűz egyszerre a barátunk és az ellenségünk. Hasznos, ha gulyáslevest főzünk bográcsban, kevésbé hasznos, ha a tévénkből csap ki robbanásként.

Ha nem tanuljuk meg használni a tüzet alighanem a kardfogú tigrisek örökölték volna a földet. Nem tudom, milyenek voltak a kardfogú tigrisek, de esélyes, hogyhasonlítanak a sima, kannibál, gyilkológép tigriseinkre. Azt hiszem az Univerzum egy meleg helyzetet úszott meg, mikor bekapcsolódtunk az írtásukba és elkezdtük a tetemeiket dobálni a máglyáinkra. (Legalábbis azt hiszem valami ilyesmi történt. Közoktatásban tanultam, így az őskort érintő tanulmányaim Frédi és Béni epizódokra korlátozódnak.)

 A tűz tehát egy jó ötlet. Ez nem jelenti persze azt, hogy nincs rajta mit javítani. Sőt, azt mondhatom, hogy a tűz Isten munkájának egyik legelemibb példája: igazán jó ötlet, fantáziátlan, összecsapott kivitelezéssel párosítva.

Nem tudom láttatok-e már igazán összeégett „embert”. Azért teszem idézőjelbe, mert ha harmadfokú égések borítják a testét, már nem igazán embernek hívni csórikámat. Inkább tűnik valami szörnyetegnek, ami a híd alatt lakik, és rossz gyerekekből táplálkozik. Valami, amivel a kölykeinket engedelmességre rémisztjük. A tűz egyszerűen nem üzembiztos. Jó, lehet, hogy segít kigyomlálni a bénább fajtársainkat, akik nem képesek gyorsabban mozogni, mint a tűz terjedési sebessége, vagy úgy gondolják jó ötlet bagózni a benzinkútnál. De ez épp az a fajta szükségtelen kegyetlenség, amiért a legtöbb ember a szíve mélyén parasztnak gondolja Istent. Egyáltalán miért kell, hogy a tűz ilyen forró legyen? Ha egy tollvonással lejjebb vinnénk a gulyásleves forráspontját, nekünk fele ilyen meleg tűz is jó lenne. („Persze, de akkor fáznánk télen!” mondják most a géniuszok, de amúgy sem vagyok megelégedve az ember hőháztartásával. Sőt, szerintem az egész emberi test esetében érdemes visszasétálni a tervezőasztalhoz. De erről majd később szót ejtünk.)

Hatékonyság:

A tűz két célt szolgál: hőtermelés és fényforrás. És míg az első funkciót túlságosan is ellátja, addig a másodiknál alulteljesít. Úgy értem mi, a pár százezer éves emberiség jobb fényforrásokat csinálunk a szanaszét heverő szemétből, és még csak nem is vagyunk mindenhatóak. Nem tudom próbáltatok-e már fáklyával mászkálni a sötétben, de szart se lehet látni. Kábé három perc alatt elmúlik a varázs és keresed a zseblámpádat.

Külcsín:

Esztétikailag viszont nincs komolyabb bajom a tűzzel, jól mutat kandallókban, tábortűzön, és akciófilmekben, a háttérben miközben a főhős lassított felvételben sétál felénk. Tényleg állatul tud kinézni. Bár meg kell mondjam, az egész vörös-sárga paletta egy kicsit túlhasznált. A nap, a vér, a legtöbb virág… Értem én hogy a szimbolikus dolgokhoz ez a színvilág lett rendelve, de egy idő után kicsit unalmas.

Értékelés:

Szóval, hőmérséklet le, fényerő föl, nagyobb üzembiztosság, és esetleg néhány új szín. Egyébként az ötlet jó.

Az ajánlott jegy:

3+

Majdnem négyest adtam, de egy ilyen tehetséges alkotótól jobb munkát várok el. A munka készítőjében megvan a képesség, csak kicsit össze kell szednie magát, és egy nap kompetens teremtővé válhat.

Várom a Ti osztályzatotokat

Szólj hozzá!

Konstruktív kritika

2008.07.16. 17:04 :: Szálka

Nem tudom ki a felelős az Univerzumért. Sok vallás sokféle választ adott már a kérdésemre, és mind egyformán meggyőző bizonyítékokat szolgáltatattak. Így egyforma esély van rá, hogy egy ács felhőkben lakó apukája, egy hegyről villámokat dobáló görög szociopata/erőszaktevő, egy világ-tojásokat rakó búvárkacsa vagy egy Xenu nevű galaktikus uralkodó felelős a minket körülvevő világért. Fogalmam sincs. Az is lehet hogy mindegyik. Az is lehet, hogy három éves unokahúgom látja helyesen, és nővérem az Alfa és az Omega. Ezt sem lehet kizárni – érdemes legalább annyi hitelt adni neki, mint a többi elméletnek. Ha jobban belegondolok, többet, mert nővéremről tudom, hogy létezik. A lényeg, hogy igyekszem nyitott maradni minden teremtés sztorira amit hallok, de mindet fenntartásokkal kezelem.

Egy dolgot viszont még én is meg tudok mondani a Teremtőről. Bárki is ő, Isten munkamoráljával komoly gondok vannak. (Ami sajnos nem zárja ki a nővéremet teljesen a gyanúsítottak listájáról).

Ahogy elnézem a világot és működését, az egész inkább tűnik egy alulmotivált főiskolás diplomamunkájának.

Biztos vagyok benne, hogy ez az első Univerzum amit teremtett, úgyhogy nem szabad túl durván bírálni. Nem mintha túl sokan bírálnák az Illetékest. Sokan kérnek tőle szívességeket napi alapon, sokan vallják, hogy Isten munkáját végzik, mikor hitetlenek gyilkolnak. Néhányan személyesen az Ő hangjának engedelmeskedve ragasztgatnak női füleket egy kartonlapra.

Érdekes módon, senkiben sem merült fel hogy segítsen csórikámnak.

El tudjátok képzelni, min mehet keresztül? Szinte látom szegénykémet. A fiatal kezdőt, aki úgy-ahogy összerakta ezt a kócerájt, beindította, és hirtelen nem kap semmi feedbacket, csak egy csomó rajongói levelet meg személyes kívánságlistákat (amik általában valamelyik környékbeli csaj döngetéséről szólnak). Nem csoda hogy az egész projectet hagyta a fenébe, és már ki sem nyitja a neki címzett borítékokat.

A kezdő művészeknek és mesterembereknek igenis szükségük van konstruktív kritikára! Hogy várhatjuk el, hogy javuljon a teljesítménye, ha nem kap semmi visszajelzést? Ő nem lakik idelent! Ha mi, az ügyfelei nem mondjuk meg neki, mi tetszik és mi nem, akkor senki sem fogja. Ki tudja, ha pár ezer éve írt volna neki valaki egy listát, egy szomorú arccal a nátha mellett és egy mosolygó arccal a frissítők mellett, akkor most örök egészségben hajóznánk málnaszörp tengereken.

Azt hiszem itt az ideje, hogy leüljünk és értékeljük Isten munkáját köntörfalazás nélkül. Menjünk szépen végig az Univerzum egyes részein - tegyünk javaslatokat a fejlesztésükre, és végül értékeljük őket, mint egy vizsgán egytől-ötig. Közben szeretném követni az egyes jegyek átlagát is, hogy végül egy bizonyítványt állíthassunk ki. Jól gondoljátok milyen jegyet adtok. Csak ez az egy Univerzumunk van. Nem akarjuk az Illetékest félrevezetni. 

(Lehet, hogy van, aki ezt a kezdeményezést hitére sértőnek találja, de szerintem az Illetékes fogja a legjobban megköszönni, ha végre tisztázunk pár dolgot a teljesítményével kapcsolatban. Még nem volt vállalat, ami felvirágzott volna Bólogató Jánosoknak köszönhetően. Úgyhogy mielőtt mérges levelet írnátok nekem arról, hogy miként fog a szerető Isten az örökkévalóságig tartó szenvedésre ítélni: ti vagytok azok, akik a csőd szélére juttattátok ezt a vállalkozást, mert az a típus vagytok, aki nem szól a főnöknek, hogy a titkárnő döngetése helyett át kéne néznie a könyvelést.)

Szólj hozzá!

Előszó

2008.07.16. 16:58 :: Szálka

Minden népnek megvan a maga jellemző hobbija. Ha gyerekkorom leghatékonyabb tanára – anyámék Philips tévéje – megtanított nekem bármit is, akkor az az, hogy az angolok monoklit viselve teát szürcsölgetnek, a franciák csíkos fölsővel és bajuszkával eszik a bagette-t, miközben kritizálják egymást és az amcsik békéről szóló rock n’ rollt hallgatva addig bombáznak fejlődő országokat, amíg a lakosok a kannibalizmus felé nem fordulnak.

A magyar népnek is megvan a maga nemzeti elfoglaltsága, ami kevésbé ismert világszerte – főleg azért, mert a senkit sem érdeklünk igazán (Mikor egyes városokban többen laknak, mint ahány magyar összesen van, nehéz hibáztatni őket ezért. Ha nekünk van székünk az ENSZ-ben, adhatnának New Yorknak vagy Tokiónak is. Mindkettőben többen laknak, mint nálunk.). A mi nemzeti hobbink a panaszkodás.

Az ország lakosságának ijesztő százaléka a panaszkodás különböző szintjeivel kommunikál. Panaszkodunk a zöldségesnél, a buszon sőt, egyesek panaszkodnak vízágyúk és könnygázgránátok kereszttüzében. Az ember azt hinné, hogy ez a népességben előforduló csórók és lúzerek irracionális magas számának tudható be, de a sors nem egy viszonylagos luxusban élő milliomossal hozott össze, és úgy tűnik nekik van a legnehezebb életük. „Már megint megkarcolta valaki az Audit mert keresztbe parkoltam négy mozgássérült parkolóhelyen! Az állatok!”

Magyar ember lévén tehát az elégedetlenség nekem is a természetes állapotom. Szétnézek a világban, és ha nem is az egyértelmű szörnyülködés, de egy „Meh. Lehetne jobb is” érzés uralkodik el rajtam. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan tudnám puszta panaszkodás helyett valamiféle konstruktívabb mederbe terelni az energiáimat, kitörve az ördögi körből. De fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Ki az illetékes?

Szólj hozzá!