Mint az előző post-ból kitűnt, nagy általánosságban bírom az embereket. Mindazonáltal messze túl sok magyar génem van, hogy elégedett legyek valamivel.
Ha a videó tékában meglátnám a Gyermekek keresztes háborúját, beteget jelentenék, pattogatnék hat liter pop cornt és átszaladnék egy haveromhoz, hogy HD-ban nézhessem. Ha mellé bonuszban kapnám az Öböl Háborút, talán átpörgetném, hogy megnézzem a robbanásokat. Talán.
Még az előző század eleje is izgi volt. Olyan század volt ez, amiben ha egy apró figura megkérdezte egy néptől, hogy „Hé, nem akartok kinevesíteni egy csomó szuperembert és leigázni a világot?” a németek egységesen azt felelték „Dehogynem, jó ötlet.”. Marhaságnak marhaság, de hé, legalább volt vállalkozó kedv. Kétrészes világháború, atombombák, Marilyn Monroe… egész sokáig rendben ment minden, eltekintve persze attól, hogy mi, mint nemzet valamennyi konfliktusban egy néma tenor rátermettségével választottunk oldalt.
„Látod azt a figurát a „Főgonosz” kitűzővel, aki épp egy sikoltozó lányt kötöz a sínekre miközben eszelősen nevet? Szimpatikus figura, legyünk a barátai.”
Még a hatvanas-hetvenes, sőt nyolcvanas évek is tudott ütni a maga módján. Több ízben majdnem darabokra bombáztuk a bolygót, szóval ez a generáció is tudott mulatni. Ugyanakkor már elkezdtek gyülekezni a baljós felhők, és aki tudta hol keresse, tisztán látta a jeleket.
A szovjetúniónak vége volt, így a James Bond filmek lényegében hiteles rosszfiúk nélkül maradtak, a Robotzsaru 3-ban nem folyt vér hogy gyerekek is nézhessék… Valami nem stimmelt, és én ezt már akkor tudtam.
Aztán elérkeztünk a jelenhez. Egy olyan világba, ahol az emberek annyira elvesztették a tartásukat, hogy ha bemész egy könyvesboltba, külön szekrényt találsz az önsegítő könyveknek. Rendszeres olvasóim tudják, hogy az élet legtöbb kérdésére álmomból felköltve is tudom a választ, de attól még én is messze vagyok, hogy azt mondjam: Akkora király vagyok, hogy írok egy útmutatót az élethez a többieknek. (Persze, te csak az istennek próbálod megmondani, hogy végezze a munkáját, mondják most az okos mikulások. De tudjuk, neki sokkal könnyebb dolga van, mint neked vagy nekem.)
Olyan korban élünk ahol Adam Sandler filmjei általában átütik a százmillió dolláros bevételi határt. Várok egy picit, hogy ennek a súlyát megérezd. ADAM SANDLER! Hány embernek lehet annyira sötét, kilátástalan és unalmas az élete, hogy két óra Adam Sandler-rel kikapcsolódásnak tűnjön? (Nem beszélve arról, hogy Adam Sandler Ben Stiller néven is dolgozik, így kétszer annyi borzalmat tud a képünkbe lapátolni.)
Japán, ami valaha nindzsáiról és hatalmas péniszéről volt híres, ma csöndben gyártja a gyermekmolesztálás szimulátor játékait.
Szóval kérném az Illetékest, hogy eresszen ki egy retrovírust, és adja vissza az emberiségnek a tökeit. Ha ehhez egy újabb világháború kell, hát legyen. (Lehet, hogy az Illetékes is így látja a dolgot, és ezért rendezgeti a sakktáblát a ruszkiknál és a kínaiaknál. Ha így van, gratulálok neki, egyre gondoltunk.)
Osztályzat
Az elmúlt húsz évvel azonban nem tudok egyet érteni. Jó, a világméretű hálózat, ahol meztelen nők és magányos emberek macskáinak fotóit tárolhatjuk egy pozitív irányba tett lépés volt, de ez az egy ami eszembe jut. Tehát egyelőre az ajánlott jegy:
4